Méghogy "nem könnyû".. Hiába tartoznak a kökörcsinek a legkedveltebb növények közé szakember-laikus számára egyaránt, a "Pulsatilla pratensis" (réti kökörcsin) alakköre, a benne foglalt fajok rendszertani helyzete máig vitatéma. Amit Noli fényképezett, az biztosan a fekete (P.nigricans vagy P.pratensis ssp.nigricans), ugyanis a Dunától Ny-ra a leánykökörcsinen kívül más Pulsatilla-taxon ma már nem fordul elõ (az euroszibériai tátogó kökörcsin - P.patens - somogyi állománya megsemmisült már). A fekete kökörcsin morfológiailag legközelebb a Zimmermann-kökörcsinhez áll, amely az É-i Khg. sztyepprétjein szórványos. A 3., korábban a réti kökörcsin alakkörébe vont taxon a "magyar" kökörcsin (P.flavescens, korábban P.pratensis ssp.hungarica) a nyírségi homokpuszta egy pontján él(t) csak.
Az általad megemlített hegyi kökörcsin (P.montana) nálunk nem él. Viszont újabban feltételezik, hogy utóbb említett faj, és a fekete kökörcsin introgressziós hibridizációval hozták létre a Zimmermann-kökörcsint.
Még valamit a kökikrõl (mert olyan szép a nevük): egyik legrégebbi növénynevünk a kökörcsin. Persze török eredetû (kök=kék), és valószínûsíthetõ, hogy - rokonságának közép-ázsiai elõfordulási súlypontja miatt - használatát (festék), nevének ismeretét is a kelet-európai füves sztyeppékrõl hozta magával népünk.