Jó olvasni az egyébként ártalmatlan "meteofília" gyermekkori tüneteirõl, mert ezekbõl az ember (mint én, aki mûkedvelõnek is alig nevezhetõ) magára ismer. Az idõjárás- és vízállásjelentések hozzátartozók számára aggasztó mûélvezete... barométerkocogtatás... hólesés... felhangolt pszichés állapot zivatarok elõtt és hasonlók. Aztán az ember orvos lesz, tûzoltó vagy katona, de utóbb megpróbálja megmagyarázni, összeszedni a tudományos alapjait annak, amihez legbelül a kezdetektõl megmagyarázhatatlanul vonzódik. Így megy ez talán, azt hiszem. Üdvözlet mindenkinek!