Hát bizony, "szépen" követhetõek azok a régiók, ahonnan a különféle rákos és leukémiás gyerekek jöttek, s bár állítólag nem készült róla itthon felmérés, azért egy külföldi orvosi lapban egykoron találtam mégis (bár itthon soha nem publikálták...) olyan tanulmányt, amiben a csernobili sugárzás utáni daganatos megbetegedések helyi eloszlásában jól lefedhetõek a leginkább érintett régiók. Tudni kell a céziumról, hogy nem a gyerekeket, hanem még a petesejteket károsítja, azok közül is az éretleneket, így elsõdlegesen a céziumszennyezést követõ generációban jelentkezik a hatása. Azok voltak a szerencsések, akik csak elvetéltek vagy akiknek halva született a gyerekük... Hozzáteszem, hogy ezen esetek nagy része elkerülhetõ lett volna, ha a sugárzás jelenlétét azonnal elismerik s megtiltják a radioaktív környezetben, esõben a rendezvények tartását (ballagások, szerenádok, május elsejei felvonulás, stb.). Azonban hiába volt kb mindenkinek tudomása a szennyezésrõl a szabad európa rádióból, semelyik intézményvezetõ sem merte kockáztatni a rendezvények leállítását félve a politikai következményektõl. Aki nem élt akkor, annak fogalma sem lehet róla, hogy mit jelentett még 86-ban is a kommunista diktatúra ereje...
A radioaktív jódból jóval kevesebb jutott el hozzánk, így az azonnali hatásból kisebb károsodás jöhetett csak létre, de ismertem olyan lányt, aki 17 évesen halt meg, Csernobil után jó egy hónappal jött ki a pajzsmirigyrákja, ami aztán igen gyorsan szóródott a teljes szervezetében s mintegy 7 hónappal késõbb elvitte. Õ is azok közt volt, akik megáztak akkor...

Azt sem árt tudni, hogy a sugárzás daganatkeltõ hatásánál NINCS alsó értékhatár, bármilyen mennyiség növeli az esélyt. Nem lesz mindenki rákos, akit sugárzás ért, de akinek egyéb hajlamosító tényezõk is nehezítik a sorsát, annál egy kis sugármennyiség is megadhatja a végsõ lökést, míg másnál jelentõsebb mennyiség is ártalmatlan marad.