Érdekes, hogy én soha életemben nem írtam, nem jegyzeteltem az idõjárási eseményeket, nem gyûjtöttem semmiféle újságcikkeket, nem nagyon hallgattam a rádiót sem, csak ha épp szólt, akkor figyeltem oda rá. Igaz, ahány idõjárásjelentés volt egy nap, nyáron minden nap megnéztem, mindig valami indokkal bekéretõztem a kertbõl (málnásunk volt, ott dolgoztunk), a reggelinél, délinél, mindig megnéztem.
Én csak szimplán õrületbe kergettem a családomat, amikor nyáron éjjeli zivatar közben arra riadtak fel, hogy egyik ablaktól a másaikig futok a sötétben, feldöntöm a virágokat, miközben a villámokat nézem.
Vagy amikor bármilyen otthoni munka közben egyszer csak eldobtam magamtól ásót, kapát, fejszét, fûnyírót, vagy ami épp a kezemben volt, és futás ki a kert végébe. Vagy amikor zuhanyzás közben dörgést hallottam, és egy szál törülközõben futottam ki a kert végébe.
A mamám 3 hétig nem mert misére menni, mert hátha meglátott valaki laza
Vagy amikor jött a jégesõ, és a kocsiban a család halálra rémülve hallgatta a jég kopogását, én meg kiugrottam a kocsiból és a buszmegállóba futottam, onnan néztem a jégesõt.
Vagy 2 évvel ezelõtt, ennél a zivatarnál Link Link öcsém a tetõn lógott, valami cserepet javított, mert eltört, leesett, és beázásveszély volt, mamám és anyu segédkeztek, és sürgõs volt a dolog, mivel jött a zivatar, én meg otthagytam õket és mentünk Atival vadászni laza

Wetsom!
Igen, a Text az nálam is ment, illetve régebben, amikor még Letenyén laktunk, 88-92 között, meg még egy ideig még utána Becsehelyen emlékszem, akkor az ORF osztrák Tv-ben volt már radarkép, és tátott szájjal néztem, hogyan jönnek a zivatarok. Kegyetlen volt!