Szerencsésebb voltam akkoriban: az utolsó órám 13.25-ig tartott, és otthon ebédeltem, 20 perc alatt pedig kényelmesen hazaértem. Legnagyobb "veszteségeimet" annak köszönhetem, hogy néha, mikor már a körzeti elsõ felébõl (Dunántúl) érdekes idõjárási kép rajzolódott ki, rögtön elkezdtem gondolkozni a miérteken-hogyanokon, odaképzeltem magam a bakonyi hószakadásba, stb., és eközben az alföldi állomások egy része egyszerûen elment a fülem mellett...
laza

A nap másik fénypontja az MTV2-n, 18 óra elõtt leadott idõjárás-jelentés volt, onnan gyûjtöttem be napi mûholdkép-adagomat. Az "Idõjárás"-nak 18:00-kor pontosan be kellett fejezõdnie, a kezdete viszont a megelõzõ mûsortól függött. Ha azt még 17:56-kor is rétestészta módjára nyújtották, majd felrobbantam mérgemben.
laza

A havat ígérõ felhõk, lámpa alatti hópelyhek, meg a zivatart ígérõ gomolyok hosszas bámulása, szuggerálása az én gyerekkoromat is végigkísérte... szerencsére a környezetem elnézõ volt. :] (A tévés idõjárás-jelentések "szent" idõpontjai ügyében kevésbé.) Általában õsztõl tavaszig mindig készítettem a napi háromszori észlelést, a T jobb híján ablakhõmérõrõl származott, de reggel és délután bevéstem mellé a körzetiben hallott szolnoki adatot is... aztán hónap végén kockás papíron, színes ceruzával összeraktam a havi grafikonokat, statisztikákat. A nyár leginkább azért maradt ki, mert az utazások, nyaralások miatt úgyis megszakadt volna a sorozat. Egy dolgot nem csináltam: éjszaka soha nem keltem fel megnézni, hogy áll a hóhelyzet, mert nálam az esti semmi után reggelre elémtáruló 10 cm hó okozta eufória mindent vitt.
laza