A "going back to my weather-roots" témánál maradva: az elsõ meteorológiai naplómat /ez egyben szünidei napló is volt/ 1978 nyarán vezettem, 10 éves fejjel. Az idõjárás mint olyan 1977. márciusában kezdett igazán érdekelni, amikor 1 héten belül nyár, majd újra tél volt, 25 cm hóval. Az idõjárás-mániámnak köszönhetem /többek között/, hogy elkezdtem önszorgalomból németül tanulni. Minden este a Zeit im Bild /osztrák Híradó/ után lestem a Carl-Michael Belcredi-féle elõréket /Nyuli számára bizonyára ismerõsen hangzik ez a név/, utána meg gyorsan átkapcsoltam a magyar 1-esre, hogy még idejében elkapjam Vissy Károly elõréjét. Pénteken mindig megnéztem az "5 perc meteorológia" adást Aigner Szilárddal /ez még régen az Ablak elõtt ment!/, suli után veresenyfutót megszégyenítve rohantam haza, hogy elérjem az idõjárás-és vízállásjelentést a Petõfin /így gyakran még az ebédrõl is lemaradtam/. Eredetileg télfanatikus voltam, éjjelenként néha órákig virrasztottam a hideg ablaküveghez tapadva és lenyûgözve néztem, ahogy szakad a hó. Késõbb inkább tavasz- és nyárpártivá váltam, április végétõl szeptember végéig /ha csak lehetett/ sütkéreztem a tûzõ napon (akkoriban még nem volt ózonlyuk), ma már Derick-kel együtt azt vallom, hogy minden évszaknak megvan a maga varázsa, elég nyitott szemmel járni. Egyedül amit nem szeretek, az a makacs téli ködpárna és az utóbbi években a rekkenõ hõségnek sem örülök, ugyanis a felforrósodott panellakásokban, 30 fokban aludni nem lehet, napközben meg a buszokban, trolikban közel 40 fok van és az emberrõl csak úgy szakad a verejték. Annál jobban esik ezért egy-egy frissítõ nyári zivatar, ami sajnos az utóbbi 1-2 évben Pozsonyban igencsak hiánycikk volt, így remélem idén lesz részünk legalább egy SC-ben. Kellemes kora tavaszi napot mindenkinek nevet vidám