Az idõjárás szeretetének hajnalán mintha magamat hallanám néhányotok által nevet Nálam az esti idõjárás-jelentések voltak a nyerõk és a teletext: Pontosan tudtam, mely idõintervallumban frissül (azt hiszem, délután 1-2 körül volt?), az idõjárás-elõrejelzésre kivételes jogom volt (bárki bármit nézett a TV-ben, kötelezõ volt odakapcsolniuk vidám ). Persze voltak konfliktusok is: Mindig hagytam egy kinézõ-rést a redõnyön (miután elaludt mindenki, mertem csak feljebb húzni a redõnyt), meg sokszor nyitottam ablakot - ezt kevésbé szerette a család vidám Továbbá ha hazajöttünk valami túrából, elõször át kellett mentenem a (képek 70%-át elfoglaló) felhõfotókat, mert idõvel kíméletlenül kitörölték... Akkoriban szinte minden felhõtípusról volt fotóm... Amíg nem váltam a MetNet részévé, sokszor minden ok nélkül is reménykedtem a friss hóesésben éjjel, így egy-egy borult téli estén néha inkább aludhattam volna nevet
Néha a modellek és a hétköznapok forgatagában magamban is kicsit úgy érzem, azért néha elfelejtem, mit is szeretek az idõjárásban... Aztán visszanézek a 14 GB-nyi kép közül néhányat (2005-tõl), és mindjárt értem nevet
A viharokat régebben talán sokkal jobban szerettem, mint most, gyakran mentem ki fényképezõvel a városba fotózni ezt-azt, többet volt türelmem villámokat lesni és ébren maradni (óránként felébredni, és csekkolni, hogy villámlik-e valamely irányba nyáron). Persze most már kétségkívül hiánycikk ez is... nevet Tippem szerint azonban már csak két hetet kell várni vidám