Gyerekkoromban olyan szinten féltem a viharoktol, hogy a szüleim psichologushoz akartak vinni. Torkom szakadtábol nyerítettem egy-egy nagy vihar alatt, befogtam a fülem, hogy ne halljam a dörgést, becsuktam a szemem és remegtem. Egyzser a kifutószél ledobott a betonlépcsõkön és szét vertem a homlokom. Az autobol láttam (a villámok fényében), hogy csavarodnak ki a fák tök sötétben. 2x tornádót láttam. Aztán valahogy érdekelni kezdett, direkt kiálltam a villámlások közepette az udvarra és megküzdöttem a fobiámmal. Azota fanatikus vagyok. vidám

T: -4 °C. Hát... nagykabát marad reggelre megint. hideg