Ezzel teljesen egyetértek. Korábban le is írtam, hogy a lakosság spórolhatna könnyedén még életszínvonalesés nélkül is, de mi lenne az iparral... Az egészet vissza lehet vezetni oda, hogy túl sokan vagyunk a bolygón, túl sokat veszünk el tõle és túl keveset törõdünk a jövõvel.
A feleslegesen gyártott kütyük helyett tartós dolgokat kéne gyártani, amik jól javíthatóak (amilyen gépeink voltak 25-30 éve még). Ettõl SOKKAL kevesebb embernek lenne munkája persze (világszerte, nemcsak nálunk), SOKKAL alacsonyabbak lennének a GDP-k, nem tartanánk el segélyezéssel sok százmillió, az oktalan szaporodásról lemondani képtelen embert, s pár évtized alatt talán elindulhatna a népesség csökkenése bolygószerte. Ugyanígy nem tartanánk el bankokat sem, hisz a fogyasztás csökkenésével elveszne a szerepük. Mindenki igyekezne abból megélni, amit képes létrehozni, s nem abból, hogy mások által éhbérért létrehozott holmikkal kereskedik... Óhatatlanul visszafejlõdésként jönne át ez, ám a jelen világunk semmilyen formában nem fenntartható, s akárhogy is bízunk a technológiai újítások adta lehetõségekben, ezzel az emberiséggel nem vihetõ tovább a dolog. Ha mondjuk valaki kitenyésztene egy olyan szupervírust, ami minden emberbõl kiirtaná a fogyasztási, birtoklási vágyat, akkor esetleg még a mostani mennyiséggel is lehetne élni tovább, de ez már a scifi-írók asztala...
Azért annyiban feltétlenül a lakosságon múlik a dolog, hogy amint nincs kereslet az ipar adta dolgokra, az ipar szépen leépül. És aztán lehetne ismét cipészeket képezni marketing menedzserek helyett...