Abban, hogy elég zimankósak a teleink, legalábbis az elég alacsony földrajzi szélességünkhöz képest (a Mediterráneum határán vagyunk), nagy szerepet játszik a medence-helyzet, a hidegpárna jelensége (a szibériai jégszekrényhez való viszonylagos közelség mellett). Elég összehasonlítást tenni az általad említett Dél-Skandináviával, pontosabban, Dániával és Dél-Svédországgal. Az elõbbiek fölött sokkal gyakrabban jelenik meg a kék szín a T850-es térképeken, mint fölöttünk, telük mégsem hidegebb semmivel, mint a miénk, sõt.
Tapasztalat szerint a magasban nem nagyon van hetekig tartó hidegadvekció, azt elég hamar melegedés váltja fel. Ha ezt a talajközeli hõmérséklet "leköveti", a hideg nem tart sokáig. Például Berlinben vagy New Yorkban pontosan ez a helyzet. New Yorkban olyan advektív lehûlések vannak, melyek nálunk elég ritkák, de ezek rövid idõtartamúak, és az ottani tél összeségében lényegesen enyhébb, mint a kárpát-medencei.
Nálunk viszont a medence helyzet miatt könnyen alakul ki inverzió, fagyos talajközeli légréteg. A hidegpárna elég sokszor "kisegítette" a telünket, míg tõlünk messze északra is tombolt az enyheség. Tipikus példája 1997 januárja, mikor magas T850-ek mellett kifejezetten hideg volt az idõ a talajon.