Talán életem legnehezebb napja volt a tegnapi,mondhatnám azt is,hogy leküzdöttem a halált. Edzés nélkül belevágni egy bõ 30 km-es túrába,több mint merészség.Jelenleg egy járókeretet keresek mert alig bírok mozdulni az izomláztól.Több tanulsággal is szolgált a túra,de az egyik legfontosabb az ,hogy csak jó társasággal érdemes így belevágni,mert nélkületek valahol 850m-en zabálnának a farkasok.Egyébként a következõ talit ha kérhetném valamilyen gyógyfürdõbe szervezzétek!-) Köszi mindent Mindenkinek! Remélem Doki is kiengedett reggelre s nem lesz semmi baja ill. remélem Költõ csak 30 kilcsi után talál ki a rengetegbõl ma!-)