Utórengések éveken át vannak, még a berhidainak is volt közel 15 év után is utórengése. Egy ilyen nagy rengésnél sincs másképp. Azt is tudjuk, hogy a japán régió a világ egyik legföldrengásgazdagabb területe. Utórengésnek sztem azokat lehet venni, amik ugyanazon a törésvonalrendszeren pattannak ki, eddig a látottak 95%-a ilyen volt, a többi sima mezei rengés, ami a nagy nélkül is kipattant volna.
Azt, hogy mi szokványos, nehéz megmondani alig 200 év földrengés-méréssel a hátunk mögött. Míg a nagy rengések nyomait könnyen lehet követni a sziklák, talaj, stb. rétegeiben, annak nem sok nyoma marad, hogy egy x ezer éve volt nagy rengést hogyan követtek az utórengések, leginkább azért, mert nagyobb idõtávlatból a hatásokat nem lehet elkülöníteni. Arról ne is beszéljünk, hogy sosem ugyanaz a helyzet még egy adott helyen sem, hisz folyamatosan mozog a kéreg, lehetnek benne olyan különbségek, amik meghatározzák, hogy az adott kéregdarab alábukásakor mennyire csúszik vagy mennyire zökken-törik. A Szent András törésvonalnál végeztek olyan mélységi vizsgálatokat, amikkel a mélyben lévõ kõzetek víztartalmát figyelték a rengések összefüggéseiben. A víz még igen csekély mennyiségben is síkosítóként hat, de az, hogy egy adott kõzetréteg mennyi vizet tartalmaz, a keletkezési körülményeitõl függ nagyrészt. Persze egy óceáni lemeznél tök más a helyzet, csak a különbözõ befolyásoló tényezõkbõl akartam egy példát hozni.
Természetesen azt se lehet tudni, hogy a mai felszaporodott rengésszám minek köszönhetõ, biztos vagyok benne viszont, hogy rengeteg tanulmány születik majd errõl a rengésrõl az elkövetkezõ években s biztos, hogy iszonyú sokat tanulhatunk belõle!

Itt van egy állati jó modell a rengésekre: Link Tégla, smirgli, rugó + húzóerõ. A mozgást mérik és látható a tégla elmozdulásainak szeizmogramja, piszok látványos és egyszerû modell!