Sok meló vár ma rám, így csak röviden: én sem állítom, hogy most ki kellene dobni az ablakon az összes hosszútávú modellt. Nyuli és mások is többször rámutattak arra, hogy egyrészt elég csínján kell bánni az interpretációjukkal, másrészt meg nem szabad elfeledkezni arról (sem), hogy a bemenõ adatok változásával a hosszútávú modellkimenetelek is gyökeresen megváltozhatnak. Ha pld. a CFS-en a december 21-dec. 31. közti bemenõ adatok alapján készítették a távprognózist, nyilvánvalóan egészen másként fekszik a ´gyerek´, mint ahogy a legfrissebb adatok, január 1. - január 10. alapján készített távprognózis alapján fog ´feküdni´. Van ennek természetesen ún. nowcasting vetülete is, de ezzel együtt továbbr is kitartok az állításom mellett, hogy ezen a téren a szakma még igencsak gyerekcipõben jár, így egzakt prognózis 8-10 napnál tovább kizárt. Hari Seldont tisztelem és becsülöm, hogy egyáltalán felfedezte a távkapcsolatot a szeptemberi és a decembri idõjárás (makroszinoptikai alaphelyzetek között), ám még ott is nyilvánvalóan temérdek munka van hátra, nemcsak a bemenõ tényezõk terén, hanem fõleg a MIÉRT? megválaszolása tekintetében. Enélkül az elmélet fél lábon fog állni - ám bízom benne, hogy idõvel ez megoldódik, így egy arasznyival - talán - közelebb kerülünk ahhoz a célhoz, hogy esetleg legalább majdan legalább egy durva, úgy-ahogy megbízható képet kapjunk majd egy elõttünk álló hosszabb idõszakról (makrocirkulációs alaphelyzetek, T-viszonyok, esetleg csapadékviszonyok, bár ebben erõsen kételkedek). Addig viszont még sok-sok víz lefolyik majd a Dunán nevet