A ma kora esti élményemet muszáj vagyok megosztani veletek.
Délután 5 óra után kezdett el erõsebben gomolyfelhõsödni, de igazi tömb nem tudott összeállni. Fél hat felé viszont egyre sötétebb lett az égkép észak, északnyugat felé. Közben a felhõk mozgása inkább kelet-nyugat, északkelet-délnyugat irányú volt.
Egyre jobban sötétedett most már inkább északnyugat felõl. Egyre sûrûbben vizslattam a felhõket, hogy vajon rám húzodik-e a rendszer. Lehetetelen volt megállapítani a felhõk mozgásának irányát. Mentek és jöttek mindenfelõl! laza
Végül az egész rendszer elindult nyugat-délnyugat felé. Egy sötét peremfelhõszerû rendszert láttam a délnyugati égbolton, mögötte egy masszív homogén felhõzetet(abból kapták lászék a mannát). A kifutófelhõt erõsen figyelve MINTHA örvénylõ mozgást láttam volna felfedezni, de elhesegettem ezt a lehetõséget. Késõbb az egész rendszer elmozdult tovább dél felé. Na ekkor lemondtam az egészrõl, közepes mennyiségû káromkodások közepette...
Ahogy dolgoztam otthon, azt vettem észre, hogy fel kell kapcsolni a villanyt, annyira besötétedett, nem láttam a klaviatúrát.
Felszaladtam az emeletre, körülkémlelni...és akkor láttam meg a hegy elõtt imbolygó tubát!
Elõször nem is akartam elhinni, hogy az, de nem lehetett más. Tömör, felhõbõl kinyúló teste volt, ami egyre vékonyodott a föld felé. Hol megnyúlt, hol visszahúzodott, hol szinte vízszintesen tekergett. A földet nem érte el, bár nem sok hiányzott néha.
A látványtól lenyûgözve, megbabonázva csak álltam és néztem. Nem voltam felkészülve az eseményre, így mire eljutott az agyamig, hogy fényképezni kellene, addigra visszahúzodott a tölcsér, illetve eltûnt a Kamaraerdõ fölött tomboló felhõszakadás esõfüggönye mögött.
Hatalmas élmény volt. Ami bosszant, hogy elmulasztottam lefényképezni. Lehet, hogy az életben nem látok többet tubát. Bár az agyam merevlemezébe azért rendesen beégettem a látványt... laza
Bocs a hosszért és a fényképtelenségért! szomoru