Megéri okosan fával fûteni, pláne ha igazi tél van, lenne.., mert lehet Orosz a medve, de "minden gázcsõ végén Putyin ül.." laza
Ha megengedtek egy az 1987-es 'nagy havazós' röpke történet, (ha nem, kidobjátok) gyakorlatilag csak ez maradt meg 3. osztályos kisiskolásként. Iskolánk falusi megszûnésével ettõl a tanévtõl Szentgotthárdra jártunk (3km) busszal, azon a bizonyos 87-es év telén is 3. osztályosként. Tanárunk aki szintén velünk utazott busszal a tagbaszakadt testneveléstanár (Laci-bácsi), akinek testi adottságainál más csak morgó hangja volt félelmetesebb. Fél 8h elõtt szokás szerint kimentünk a buszra.., a hidegre fokba nem emlékszem, de a hó pont akkora volt ahol egy csík ki volt lapátolva hogy pont a szememig ért az érintetlen hó. Türelemmel vártunk a megálló nélküli megállóba, miközben Laci-bácsi gyûrte a fecskét, szálról szálra, láthatóan senkinek se volt melege.. Telt az idõ, míg az 'õreg' egyszer csak kiszabadította kezét, órájára nézett, s azt mondta 9h-ig várunk, ha addig nem jön a busz, lehet hazamenni.. Gondolom sejtitek, elfogyott a cigi, s a busz se jött, de jó 1,5h áltunk a kb -15C-ba, ömlõ hóesésbe, sima normál téli felszeretéssel, türelemmel. Hát ez volt anno, ami érdekes, egy szülõ se rohant oda, jaj istenem.., pedig hát.. Ennyi emlékem maradt a 'nagy havazásról' (a dolog pikantériája, most az mellett az iskola mellett lakok itt Szentgotthárdon, ahova anno bebuszoztunk, s amit naponta látok.., trend, anyuka-apuka kocsival verseng, ki tudja az iskola ajtóhoz mimnél közelebb negálva, egymást ledudálva, kirakni csemetéjét. Hát ennyit is változott a világ, nem csak az idõjárás)