Az emberi élet nyúlfarknyi ahhoz, hogy valaki igazi éghajlatváltozást megélhessen. Azok a folyamatok, melyek valódi klímaváltozáshoz vezetnek, annál sokkal lassabbak, mint hogy valaki is végigélhesse azokat. Rettentõ sokáig tartó, elképzelhetetlenül finom és makacs "lépésecskék" ezek. Nem emberi léptékûek. Amik emberi léptékûek, az életben is megfigyelhetõk, azok csak éghajlat-ingadozások lehetnek. Például, a glaciálisok és interglaciálisok váltakozását a tudomány mai állása szerint a földpálya alakváltozásai, és a földtengely precessziója hozza létre. Ezek tízezer év nagyságrendû folyamatok. Az ember ténykedése ehhez képest néhány perc csupán. Most elégettünk egy rahedli fosszilis tüzelõanyagot, de a szén-dioxid emisszió csakhamar megszûnik, mert vagy kifogynak a készletek, vagy megjön az emberiség jobbik esze. A vegetáció pedig pár száz év alatt biztosan megköti a légkörbe jutott szén-dioxid fölösleget. A precesszió és a földpálya változása ezzel szemben még sok-sok ezer évig megy majd egy irányba, így nem nagyon valószínû, hogy a glaciálisok és interglaciálisok alternálásába az emberiség mostani mûködése nagyon bele tud szólni.
Azok a "tudósok", akik szerint az emberiség élettevékenységének "melléktermékeként" meg tudja változtatni a Föld klímaviszonyait, véleményem szerint olyanok, mint a magukat képtelenül, nevetségesen túlértékelõ törpikék.
(Egymás mellett szalad a bolha és az elefánt. A bolha így szól: ugye, milyen jól DÜBÖRGÜNK?)