Ha már felmerült a csillagok fõsorozat utáni fejlõdése... Egy kis gyorstalpaló, amíg ídeér a zivatar nevet
Tehát a csillag a fõsorozaton (ZAMS - Zero Age Main Sequence)hidrogént "éget" a magjában. Ez nagyjából közismert. Maghõmérséklettõl (tömegtõl) függõen 2 fontos ciklus létezik a p-p (proton-proton) és a CNO-ciklus. Link
Amint a H tömegaránya (a magban!) nagyjából 1% alá csökken, az energiatermelés is rohamosan esik. A sugárzási egyensúly megszûnik és a mag elkezd összehúzódni. Ezzel egyidejûleg nõ a hõmérséklete is. Ez a hõmérsékletemelkedés elég arra, hogy a mag külsõ rétegeiben is beindulhasson a H-fúzió (héjégés). Az ebben az állapotban lévõ csillagok "rajzolják ki" a Herzsprung-Russel Diagram ( Link ) szubóriás ágát Link .
A mag további összehúzódása révén, a csillag végül sugárzási egyensúlyba jut. Ezért viszont azzal "fizet", hogy a külsõ rétegei felfúvódnak, hidegebbé válnak és konvektívek lesznek. Az egyensúly beálltával, már vörös óriás állapotról beszélünk. Ezek a csillagok alkotják az vörös óriáságat (RGB - Red Giant Branch). A hõmérséklet emelkedésével azonban megindul a magban a hélium fúziója is, miközben azért folyik a hidrogénhéj égése (3-alfa folyamat, a hélium mag ugye az alfa részecske) miközben azért folyik a hidrogénhéj égése . Ez kb 100 millió K hõmérsékletnél történik. Ha a csillag tömege nem nagyon nagy ( 2-3 naptömeg) akkor a magja, mely ugye most már szinte csak héliumból áll, un. elfajult állapotba kerül. Így a meginduló He-fúzió egy ún. hélimmag-villámot okoz. Részletezések nélkül: ebben az állapotban a nyomás nem függ a hõmérséklettõl. Így a beinduló égés miatti emelkedõ hõmérséklet nem okoz nyomásemelkedést, ami csökkentené az energiatermelést a táguláson keresztül. Ennek az a következménye, hogy a fúziós ráta nagyon gyorsan nõ. Egészen addig ameddig az elfajulás meg nem szûnik. A magjukban He-t égetõ csillagok már a HRD horizontális óriáságán (HB) helyezkednek el. Az úgynevezett reakciós fõcsatornában héliumból szén keletkezik. A szén viszont a jelenlévõ héliummagok befogásával oxigénné is fuzionál. A kiéget C-O mag körül égnek a hélium és a hidrogén héjak. Az ilyen csillagok prezentálják az aszimptotikus óriáságat (AGN - Asymptotic Giant Branch) A szén-oxigén magban ekkor szinte lejátszódnak ugyanazok a folyamatok amik a héliummagnál is. (elfajulás, szénmag-villám stb) Ekkor már létrejöhetnek az un héjvillámok is, annak analógiájára, mint ahogy a magoknál. 600 millió K-nél beindul a szén fúziója is. A fõcsatornában oxigén, neon és nátrium keletkezik. Persze a mellékágakban szinte mindenféle elem legyártódik 24-25 magtömegig. Itt például jelentõs tömegû magnézium is.
1 milliárd K körül megindul a neon égése is, ahol szintén oxigén és magnézium keletkezik végtermékként. Majd nem sokkal késõbb az oxigén is beadja a derekát (ugye ekkor már sok reakció végtermékeként). Oxigénfúzió fõcsatornájában végtermékként a szilíciumé a legnagyobb nettó mennyiség. Ekkor jön azon elemek fúziója melyek végterméke a vas, a kobalt vagy a nikkel. A fõ reakció a Si-Fe. Mellékszálakként a fizikai törvények keretein belül már szinte mindnki egyesül mindenkivel nevet Ekkor érkezik el az a pillanat amikor a magokban, az egy nukleonra (magalkotó) esõ energia már nagyon nagy (maximális). A reakciós ráta hirtelen drasztikus csökkenésnek indul a magban, miközben a héjak még serényen égetik a hidrogént, héliumot, szenet stb. Csakhogy ekkor már a gravitációé a fõszerep és mag összeomlásnak indul. De ez már egy másik történet nevet