2004. november 19-e. Épp ma 20 éve történt :

Egy átlagos borongós, esős, enyhe novemberi napként indult, a hőmérséklet dél körül elérte a kb. 8 fokot ( még nem végeztem ekkor meteorológiai méréseket, megfigyeléseim elején jártam, bő 1 éve voltam igazi lelkes, amatőr megfigyelő ).
A szomszédos településre, Pilisszentivánra jártam általános iskolába, ekkor 5-es voltam.
Suli után mamámnál ebédeltem mindig, hisz ott lakik a mai napig.
Ez így történt akkor is.
Péntek lévén csak 5 órám volt, így már fél 1 körül vége lett a sulinak, néhány perccel később már mamámnál voltam.
Épp végeztünk az ebéddel, mikor 1 óra körül északnyugat felől lecsapott a Quinteen viharciklon hidegfrontja egy pöpec ény squall-line képében. 
Azonnal a nappaliban lévő ablakhoz rohantam, ahol viszonylag jó kilátás volt ény felé. 
Pár pillanat múlva már mamámmal és bácsikámmal együtt néztük a brutál vihart.
Hirtelen elsötétedett, orkán erejű szélvihar csapott le, összevissza tekergette a tujákat, a fenyők pedig vészesen meghajoltak. 
Saccra biztosan voltak 120 km/h-s vagy annál is erősebb széllökések.
Közben sűrűn ömlött a szerencsére csak borsó nagyságú jég és szépen recsegtek a lecsapó villamok a közelben.
Igazi örömidő volt. Az egész 5 percig tartott.
Utána kimentünk, és kísérteties hangulat fogadott. 
Minden tele volt törmelékkel és a vihar után szinte szélcsend állt be, kísérteties csend volt.
A madarak sem énekeltek, a falu zaja átmenetileg megszűnt. 
Az égboltot gyönyörű mammatus felhőzet borította be, de nem csak egy részét, hanem az egészet. 
Mintegy 3/4 óra csendet követően hirtelen megindult a hidegadvekció az erős hidegfront mögött és már a gradiens ény szél alkotott, egyre viharosabb lett.
Néhány órán keresztül 90-100 km/h-s széllökések kísérérték, újabb kisebb károkat okozva. 
Késő délután úszás órára indultam Pilisvörösvárra ( ott gyülekezett a csoport és onnan mentünk tovább különbuszokkal Pestre úszni ), gyalog mentem, mert meg akartam tapasztalni a szélvihart kint a szabadban.
Útközben pár méterre előttem landolt egy méretes faág. 
Örök emlék marad nekem ez a nap, máig a Top1 legmeghatározóbb időjárási élmény ez nekem.
Igaz már 20 éve volt, és csak 11 éves voltam 2004-ben, de a nap szinte minden mozzanatára emlékszem.

Memento, egy igaz történet alapján. 
Üdv : bazsa