Ismét egy érdekes tanulmányra bukkantam:

A Washington University kutatócsoportja szerint 2040-re nyáron jégmentes lesz az Északi-sark, télen pedig a jelenleg 3 és fél méteres jégtakaró már csak kevesebb, mint egy méter vastagságú lesz. Ezzel némileg persze ellentmondanak egy európai kutatócsoport eredményének, ami a jégmentessé válást 2080-ra tesz - de a lényeg végülis ugyanaz marad. A jégtakaró csökkenését általában a glóbális felmelegedéssel indokolják, hozzátéve, hogy a sarkvidék közelében ez a folyamat egyre inkább öngerjesztõvé válik: a jég olvadásával vízfelületek válnak szabaddá; ezek a sötét vízfelületek jobban felmelegszenek, mint a fehér jég, ami visszaveri a napsugárzás jó részét, a felmelegedõ víz pedig további jégtömegeket olvaszt fel. A kutatócsoprt vezetõje szerint az üvegházgázok drasztikus csökkentésével még meg lehetne állítani a folymatot.



Visszatérve a kutatásra: a jégtakaró olvadása sokkal komolyabb problémákat is felvet, attól kezdve ugyanis semmi nem állja útját a sarkvidék kiaknazásának/kizsákmányolásának, az ott lévõ természeti kincsek hatalmas vonzerõt jelentenek; a sarkvidék lerombolása onnan kezdve már csak idõ kérdése lesz.

Érdekes módon elindult egy másik kutatási program is, a neve DAMOCLES (elgondolkodtató, bár csak egy rövidítés: Developing Arctic Modelling and Observing Capabilities for Longterm Environmental Studies), ami a sarkvidék változásának az élemezési láncolatra gyakorolt hatását vizsgálja; elsõ eredményként a teljes élemezési láncolat felborulását mutatja fel, ami nemcsak a sarkvidékre vonatkozik - még a mi élemezésünkre is hatással lehet.