2004. június 9-e.
Épp ma 20 éve történt egy olyan zivataros esemény, mely vélhetően örökre zivatar függővé tett.
Megfigyeléseim legelején jártam és 11 éves voltam, de ennek az estének minden egyes mozzanatára teljesen tisztán emlékszem.
Kellemes meleg nyári nap volt 30 fok közeli délutáni hőmérséklettel.
Már hajnalban kialakult az Északi-tenger felett egy zivatarrendszer, mely komoly dinamikával Magyarország felé vette az irányt.
Késő délután szokásos program volt, késő délután 5-kor indult a különbuszunk Pilisvörösvárról és a népes iskolás csoporttal indultunk úszni Pestre az ELTE uszodába, mely az Ajtósi Dürer soron a Városliget tőszomszédságában működött.
Este 7 körül mikor jöttünk ki az uszodából, nyugatra már láttam, hogy erősen szürkül az égbolt.
Igazán nyomott, fülledt, meleg este volt.
Fél 8 körül indult a busz Pilisvörösvárra.
3/4 8 körül Óbudánál kapott el az ény squall-line.
Sosem felejtem el. Brutál kifutószéllel, felhőszakadással, hihetetlen aktív zivatartevékenység kíseretében csapott le.
Az Ikarus alig 20-al bírt cammogni a viharral szemben.
A Gábor Dénes főiskolánál épp előttünk hasadt ketté egy fa, és dőlt rá egy Suzukira. 

Pilisvörösváron is több helyen okozott károkat a vihar.
A szél feltépte a tűzoltószertár tartószerkezét, a városháza tetejében is kárt tett, sok helyen kidőltek a fák és ágak szakadtak le, ill. beázások voltak.