Az egyik egyetemünk met. tanszéke végzett adatelemzést Magyarországra kiterjedően az elmúlt néhány évtizedünkre visszatekintve a témában. Az elemzésük konklúziója röviden: az éghajlatváltozás egyik legmarkánsabb iránya a csapadék térbeli és időbeli eloszlászlásának szélsőségessé válása. Egyértelműen felerősödött a téli félévben a mediterrán hatás és csökkent az óceáni befolyás. Ergo, a téli féléveink csapadéka több az éven belül. Ez már előrevetíti a nyári félév aszályosabbá válását. A nyári félévben szinte hiányoznak az áztató esők, vannak viszont kis területre kiterjedő, nagy vagy hatalmas mennyiségű záporszerű csapadékok. Ez még inkább mozaikossá teszi a csapadékeloszlás-térképünket. És még egy beszédes adat: 2000-es évek elején száraz esztendők voltak. Azt  követően viszont nőtt az évi csapadékmennyiség, de úgy, hogy a keleti országrészben nagyobb mértékben. Ugyancsak beszédes adat egy agrárprofesszortól: az 1960-1990 közötti évek  éves átlag csapadékosnapok száma drasztikusan csökkent az 1990-2020-as terminusra. Ugyanezekre az időszakokra vetítve a jelentős (5 millimétert meghaladó) csapadékú napok között eltelt átlagos idő 7-8 napról 12-14 napra növekedett.
Az éhajlatváltozásunk egyik legmarkánsabb megnyilvánulása tehát a csapadékváltozás.
És hogy jön ide a Lomnici-csúcs? Szerintem a lokális kategóriába tartozik az ez évi kiugróan magas csapadékérték. Mint ahogy a Kárpát-medence mélyebben fekvő részein is találunk - ha nem is ilyen markánsat - hasonló arányú csapadéknövekedést akár erre az évre vonatkozólag is.