Floo lakóhelyének környéke tényleg csodaszép tud lenni ilyenkor, a kora tavaszi aszpektus virágpompája, a még csak rügyezõ, lombsátrat nem adó erdõ alján pazar látnivaló. Az emberre gyakorolt hatásába "belesegít" még, hogy közel fél év után elõször lát "életet" a természetben, a hirtelen elõtörõ virágsokadalom, a tavaszi illatok, az elsõ meleg napok érzése magával ragadják. Ez így is van rendjén. A Mátrában, Bükkben, Alpokalján kevésbé kifejezettebb a tavaszi flóra, ott nem is érdemes a száraz sztyeppréti, déli elemekben keresni a biodiverzitás szépségét. A magasabb hegyek lejtõi, erdei, szurdokai késõbb ébrednek, nyárra nevelik ki a rá jellemzõ fajokat, ritkaságaik is többnyire kárpáti, dealpin, montán fajokból kerül ki, más hangulatokat ébresztve a természetjáróban. Ilyenekért akkor egy zalai, somogyi ejthet irigykedõ szavakat, mert õ hiába keres a saját területén ilyesmit, ahol a tavaszi virágözönt a völgyalji gyertyánosok, égeresek alján többnyire zöld "dzsungel" váltja fel. Õ már akkor a gombász tarisznyáját telíti kövérebbnél kövérebb vargányákkal, miután túl van a töltött kucsmagombás vacsorákkal eltelt, meleg, zivilesõs tavaszvégi napokon. nevet