Amikor valaki szidja az adott év viharszezonját, vagy kevesli a településén áthaladó szupercellák számát, egy dologról soha nem szabad megfeledkezni: "Sajnos, nem láttam, mert bent tartózkodtam a házban kb. 200 m-re a haladási vonalától. "
Ennyi.
Képzeld el, ha egy amúgy átlagos szezonban látsz egy F2-es tornádót, nem kicsit dobja fel az egész nyaradat.
Én a múlt nyáron, ha Becsehelyen vagyok, egy db szupercellát nem látok. De mivel eljártam vadászni, igaz nem volt valami fenomenális szezon, de láttam egy-két emlékezetes szupercellát.
Van, amikor elég 30-40 km-t menni, és máris jobb szögbõl látom a cellát, például amikor a csapadék telibe kap, akkor általában délebbre kellene lennem 15 km-t és máris extázis van.
Oly korban élünk-e Földön, amikor a technika vívmányai lehetõvé teszik, hogy ne csak annyit lássunk, amennyi a szobánk ablakából látható, hanem elébe menjünk a dolgoknak.
És akkor máris élvezetesebb, izgalmasabb és tartalmasabb a viharszezon, elégedettebbek vagyunk mi is.