Egy pár nappal ezelőtti évforduló margójára -
2004. november 19-e, a Quinteen orkán napja közép - Európa északi felén :

Tegnapelőtt 18 éve, hogy 2004. november 19-én elérte hazánk területét a Quinteen orkán. 
Még kicsi voltam ekkor, 11 éves, általános sulis ötödik osztályos, de a viharos esemény minden egyes mozzanatára emlékszem.
Részletes mindennapos meteorológiai megfigyeléseim elején voltam  ( 2003. október elején kezdtem ), így rendkívül intenzíven éltem át a megfigyeléseim elején jelentkező viharos és havas élményeket, melyekből azért akadt bőven a 2004-es évben, ill. később 2005-2010. között is.
Nem volt még telefonom,  jórészt televízióból,  teletextből,  és újságból tájékozódtam időjárás ügyben, és ezek mintájára gyakran suli után a tanulás mellett időjárás jelentéseket írtam és rajzoltam a külön füzeteimbe, melyeket a mai napig is megőriztem a szobámban. 

2004. november 19-e, a vihar délutánján:
Egy pénteki nap volt. 12:35-kor végeztem a suliban Pilisszentivánon, mert hogy oda jártam általános iskolába. 
12:45 körül már a mamámhoz is értem. Pilisszentivánon lakik a mai napig,  már 83 éves, és az általános iskola 8 évében minden nap hozzá mentem suli után,  aztán késő délután apukám vagy anyukám értem jöttek,  és hazavittek Pilisvörösvárra,  vagy éppen külön órákra,  pl zene óra és úszás,  bár ezekre ötödikes koromra már kizárólag egyedül mentem. 
Szóval mondhatni Pilisszentivánon nőttem fel.

3/4 1 körül szitáló esőben,  lengedező délnyugati szélben,  de viszonylag enyhe időben mentem a mamámhoz.  Kb. 8 fok lehetett. 
Láttam, hogy nyugat, ény felől egyre sötétedik az égbolt. 
1 óra körül leültünk ebédelni, és pár perc múlva már az ablakban néztük a hirtelen lecsapó vihart. 
Kegyetlen erővel csapott le, minden tele volt levelekkel,  ágakkal,  a tuják szinte a földig hajoltak. 
Kb. 120 km/h-s széllökések lehetettek,  azóta se láttam sok hasonlót. 
A szélvihar mellé rövid, de intenzív borsó nagyságú jéggel kísért zivatar tört ránk, és gyakran villámlott, és dörgött egy ideig. 
Negyed 2 körül a vihar odébb állt, hirtelen csend következett be. Kísérteties csend.
Az égbolt tele volt mammákkal. 
Kicsivel később, olyan 2 óra körül megindult az erőteljes hidegadvekció, a gradiens ény szél egyre csak fokozódott.
A legerősebb széllökések elérték a 100 km/h-t, de az alapszél is gyakran viharos volt.
Délután fél 5 körül kezdett csak gyengülni a szél, ekkor jött értem anyukám, átvitt Pilisvörösvárra, ahonnan indultam úszni Pestre a helyi gyerekcsopporttal a szokásos pénteki úszásra az ELTE usziba az Ajtósi Dürer soron. 
Egyébként szerdán is jártunk. Eme időszak 1996-2006-ig tartott.
2006-ban zárt be az ELTE uszoda végleg.

Hát ennyi az én kis sztorim erről a napról. 
Máig az egyik legmeghatározóbb esemény számomra. 

2004-et amúgy is nagyon szerettem,  mert volt ott egy február 8. , meg június 9. , stb. 
Sóhaj! szegyenlos