Mikor ezt leírtam eszembe ötlött a 2013 as év. Nos ez annyiban hasonlít az ideire, hogy március 8 án voltak tavaszzáró zivatarok, mint idén március végén, viszont ezt egy masszív 20 napot átölelõ téli idõszak követte, amely teljesen más jellegû volt, más hatással volt a közelünkben lévõ hidegbázisra, más hõmérsékleti kontrasztot hozott létre, mint a mostani. Hasonló helyzetet az idei tél nem tudott téli hónapokban sem produkálni. Az azt követõ melegedés nagyon lassú, fokozatos volt, és már az elsõ dekádban megindult: 2-án 3-án még +2 fokos maxi mellett hó esett, majd napról napra 1-1 fokkal lett melegebb már megnyugvó idõjárás mellett és április 12-ére lehetett már tavasziasnak tekinteni, vagyis arról nem jelenthetõ ki, hogy április elsõ dekádját követõen éles váltással állt volna elõ egy erõteljesebb melegedés, hanem egy stabillá váló helyzet, folyamat része volt a fölöttünk lévõ levegõ lassú felmelegedése, a lassú elõoldalra helyezõdés így a tavasziassá majd nyáriassá váló idõ.
Idén nyoma sincs efféle stabilitás jelének, bár a különbség kifejtésébe nincs idõm és lehetõségem jobban belemerülni. Általánosságban fizikailag és matematikailag is leírható, hogy a gyorsan változó rendszereken behullámzás, visszarúgás, túllövés figyelhetõ meg, míg a lassúkon ez nem. Ez ahhoz a mintázathoz hasonlítható mint õszi idõszakban vagy (kora)télen a két lépcsõs hidegbetörés, amelyet többnyire átlag feletti meleget hozó elõoldal elõz meg (az elsõ hidegfrontot követõen 1-2 napos gyenge visszamelegedést újabb markáns hidegfront követ).