Lehet, hogy ott volt elég régóta háborítatlan a helye, vagy esetleg valaki betelepítette, és ott tudott csak elterjedni, vagy ilyesmi...
Mondjuk az ilyen szigetszerû kis populációknak nagyon fontos szerepük van, csak az a kár, ha nem tudnak nagy területen szépen élni...
Nálunk a Látóhegy kis sziklagyepes világa az, amely egy rakás ritka növényt is kinevel évrõl-évre, kb 20-25 éve figyelem rendszeresen, és ezen a pár hektáron is olyan vándorlások vannak, hogy ihaj. Egy távolabbi, és jóval kisebb kis sziklagyepen meg valaki úgy 20 éve elültetett (vagy ilyesmi) pár hagyma nárciszt. Azóta elterjedt és már jónéhány négyzetméternyi helyen nyílik évente. Ha van helye, nõ az szépen.
Akkor van gond, ha ezek a szigetek teljesen elszigetelõdnek, mert így sokkal sérülékenyebbek lesznek, és persze sokkal könnyebben elpusztíthatók. Ezek a mi kis sziklagyepeink is csak a sok sok kõnek köszönhetik az életüket, hiszen a pár centis talajon semmi más nem nõ meg, csak pár galagonya, kökény, vadrózsa, no meg a virágok :-)
Épp tegnap a Papod felé szeltem át a Rátóti Nagymezõt, amelynél kopárabb vidék szerintem nincs a Dunántúlon. Csurom szikla, kõ, kavics, minimális talajjal. Ahogy sütötte a nap, csak úgy ömlött belõle a forróság (pedig csak 13-14 fok volt, simán lehetett harmincnak érezni), ha nem fújt volna a szél, csurgott volna rólam a víz. Most még van pár zöldes fûcsomó, pár aprócska virág (elvétve hérics is) Nyáron ez a csupasz rét csontig leszárad, egy-két ökörfarkkóró, szamárkóró meg bábakalács él csak rajta. Nem véletlenül lett lõtér már Ferenc Jóska korában... Ahogy Cholnoky Jenõ írja:
"De ahol a lejtõ lankás, annyira, hogy nem képzõdik rajta szélárnyék, de a víz mégis folyik rajta, akkor a lehulló esõ öblögetése és a szél együttesen alaposan elbánnak a növényzettel és a televénnyel. Ilyen helyen ijesztõ kopárságokat látunk. ... A körülmények csodálatosan összejátszanak, hogy ez a pusztaság létrejöhessen. Mindenek elõtt a dolomit ilyen nagy kiterjedésben ritkán fordul elõ. A terület lejtõs volta föltétlenül szükséges volt a pusztaság létrejöttéhez. Lám, ahol vízszintes a terület, ott mindjárt ott találjuk az erdõt, még ha oly csenevészen is." stb. Írja még, hogy a Bakonyból meg azért nem tud továbbjutni ide a lemosódó talaj, mert a meredek lejtõ átvált kicsi lejtõbe, s így megáll a dombok lábánál a talaj (elég sûrû csertölgyes bozótos van arra). Forrás meg azért nem nyílik ebbe az irányba, mert a Bakony kõzetrétegei észak felé lejtenek, így a hegyek túloldalán fakadnak ki. (Lókút, Bakonybél, stb.). Szóval csurom száraz egy köves dög.