Még egy tényezõt vennék, elsõsorban a második ponthoz. Nem mindegy, hogy a széllökések milyen ritmussal érkeznek, egyfajta rezonanciaszerû jelenség is felléphet abban az esetben, ha az alapszél kicsi, a széllökések pedig nagyok. (A Takoma híd esete jut ilyenkor eszembe, bár az nem teljesen jó hasonlat.)
Ez elsõsorban a derékba tört fáknál lehetne jó magyarázat. A tetõk esetében bonyolultabb, mondjuk egy palatetõnél nyilván valamilyen fölfelé feszítõ erõ lép fel. Ez lehet pl. egy falnál torlódó, majd feláramló (egyébként valóban valamivel sûrûbb) levegõ is, illetve a kialakuló örvények, de ezek is "rezgésszerûen", impulzusokkal lökdösik a tetõt. Ez fõleg a széllökések elején lép fel, szélerõsödéskor; nagyjából állandó szélsebességnél az általad említett leszorító erõ már kiegyenlíti az összerõt.
Ráadásul egy hirtelen széllökés frontja döntött is lehet. Márpedig ha a talajon elõbb eléri a falat, akkor a széllökés elején olyan hirtelen erõs felfelé ható nyomás keletkezik, hogy a fal fölött kilógó tetõrész alulról akár igen nagy nyomást is kaphat. Az állandó sebességû szél azonban nem generál feláramlást a falnál sem.
/Ez kicsit konkrétabb eset, hogy fal, meg kilógó tetõ, de nálunk a faluban ez a gyakori, így ezzel foglalkoztam leginkább./