Az anyai nagyapám arcképfestõ volt, de a kézügyességét, rajzkészségét sajnos nem örököltem, csak a színek és formák szeretetét... viszont megtanított egy dologra: egy közönséges ceruzával firkáljak össze-vissza kesze-kusza vonalakat, majd amikor megjelenik a kuszaságban valami értelmezhetõ alakzat, annak a kontúrjait erõsítsem meg és tüntessem el a felesleges részeket... tekintve hogy a szénrajzos attrakcióim gyengék, a festéssel meg sem próbálkoztam...
de amióta léteznek káoszgenerátor-programok, amolyan puzzle játék módjára, a káoszgenerátor kusza vonalaiból emelek ki egy egy értelmezhetõ részt és az értelmezhetõ részdarabkák által sugallt (valamire emlékeztetõ) nyersképpé montirozom ezeket, majd a nyersképet formázom bõvitem vagy tisztítom grafikus segédprogramokkal... lényegében nem egy adott témát dolgozok fel mint a hivatásos mûvészek hanem forditva... mondhatnám a téma menetközben alakul ki - elõbb a jönnek a káoszgenerátor rajzolta kusza vonalakból a fantázia által kiemelt részek, majd a részekbõl (hasonlóan a kusza vonalakhoz) szintén a fantázia alakít nyersképet, ami aztán már egy belül régóta szunnyadó témához lesz köthetõ... a végsõ finomítás már csak jó segédprogramok kérdése nevet lelkes amatõrként, aki egy tisztességes vázlatot is csak mérnöki rajzasztalon tud elkészíteni - igy rajzolom ki magamból amit akarok nevet ráadásul meglepõen gyorsan lehet igy dolgozni és nem pazarlok el töméntelen rajzlapot a sikertelen vázlatokra nevet