Szerintem félreértettél, vagy én Téged.
Én a következõ "nyárra" gondoltam, akkor hasonló viszonyok mellett kellene teljesíteni a napelemeknek. Télre megáll minden, majd ha megfelelõ nagyságú áram jutna sok sok hónap múlva a napelemekbõl a rendszerbe, akkor idõszakosan (amikor elegendõ ez az energia) egy alap rutin kalibrációs program futtatása után (ami automatizált, és nem kíván külsõ beavatkozást) azok a dolgok beindíthatóak lennének, amelyek nem kívánnak nagyobb állandó energiát (elõzõ hozzászólásokban írtam melyekre gondolok). Az áteresztõ üzemmód csak megfelelõ energiatartományokban táplálná a rendszert, ennél kisebb és nagyobb (bár ez szûrõkkel lecsökkenthetõ) energiaszinteknél bizonyos funkciók automatikusan ki és bekapcsolódnának. A minimumhatár elérésénél a rendszer a leállás elõtt újra "parkolópályára" tenné a mûszereket, bizonyos értékes adatokat esetleg nem felejtõ memóriára írná, aztán leállna. Amikor megint megfelelõ az energiaszint, akkor kezdené elõröl. Mindez tartalék energia felhasználása nélkül is mûködhet. Természetesen elképzelhetõ, hogy ez túl sci-fis, bár az önszabályozó rendszerek nem napjaink találmányai, és az is lehet, hogy a -100 °C alatti hõmérséklet teljesen tönkreteszi a mûszereket (bár -80-ban még vígan mûködik), de szerintem ezt is ki kellene bírnia. Kérdés persze mire tervezték, ha itt is bejön a képbe a takarékosság, spórolás, akkor akár egyetlen gyenge kondenzátor miatt az egész project besülne. Szerintem nem is akarták tovább használni ezt a rendszert, csak erre a "nyárra". Pedig érdemes lenne... kacsint