A meridionális jelleg túlsúlyba kerülését a következõk indokolják.
A Fultz forgómedencés kisérletekkel fõleg a mérsékelt övi légköri mozgásrendszereket (ciklonok, anticiklonk, jetek) lehet jól modellezni. Az eredmények szerint ha kezdetben nagyon nagy a hõmérsékleti kontraszt (poláris és trópusiterületek közt) erõteljesen meridionális hatások érvényesülnek (ez durván az egycellás torroid modellnek felelne meg). A hõmérsékleti kontraszt csökkenésével a meridionalitás túlsúlya, helyett lassan a zonalitás veszi át a szerepet, erõs jet tevékenységgel. A Rossby hullámszám 3-5 körül kezd mozogni. A hõmérsékleti kontraszt további csökkenésével a hullámszám emelkedik 5-6 (7) db, gyengül a jet is, majd végül a nagyon kicsi hõmérsékleti kontraszt során már egyedi ciklonális jellegû örvények jelennek meg, melyekben a konvekció dominál, és idõnként megjelenik gyenge jet is. A kisérletbõl jól kiderül, hogy a meridionális jelleg erõsödésével gyakoribbá válnak az anticiklonok. Ezek gyakoriságának növekedése viszont nem csak alacsonyabb hõm. különbség esetén, hanem nagyon erõs hõmérséklet különbség során is megnövekedhet.
A téli idõszakban az észak-atlanti térség felett idõrõl idõre váltogatják a ciklonálisabb és anticiklonálisabb idõszakok. Ezek tendencia változásairól már a Hosszútávú... fórumban említette pár szót. Jelenleg egy az anticiklonális idõszaknak kedvezõ fázisban vagyunk. Egyenlõre eldönteni még nehéz melyik anticiklonális, ciklonális idõszak miért is következik be. Elég bonyolult és összetett többszintû kapcsolati rendszer van az észak-atlanti térség tekintetében. Az áramlatok hõmérsékletére az idõjárás hatása, azoknak visszacsatolása, jégborítottsággal való kapcsolat, stb..... egy nagyon szép rendszer. Ezt vizsgálgatom már idestova lassan 5 éve...