Bioszféra
Szerintem nem használtam sehol a döntési kényszer kifejezést :-) ám azt valóban el kell ismerjem, hogy vannak gondok a hallásommal, legalábbis ami a hangerõ tekintetében mérhetõ :-). Lehet, csak ezért nem hallom meg, amit mondasz :-)
Építészetben nem vagyok különösebben járatos, sõt, még a világot se jártam be, hogy élõben csodálhassak meg néhány jeles alkotást. Azok a dolgok, amelyekrõl Te beszélsz, a kultúránk hozadékai, nevelésbõl, mûveltségbõl fakadó élmények, rácsodálkozások. Persze, hogy érdekesebb egy kocka és hasáb épületek közé ékelt girbegurba, szelíd vonalakkal körülírható ház a környezeténél, de nem szabad elfeledni azt sem, hogy a kockákat és hasábokat pusztán a praktikum tette szabályos alakzatúvá. A hatalmat, erõt szimbolizáló építmények (pl. paloták, templomok) mindig kiváltságos helyzetûek voltak a köznép által elérhetõekhez képest, mindig ki kellett lógjanak a sorból - nem pusztán méretük, hanem formaviláguk által is, és már megengedhették maguknak az építtetõi, hogy a praktikumot félresöpörve valami extrém alakzatot használjanak fel. A civilizáción belül élõ emberek nagy része meg arra teremtetett, hogy szolgáljon így vagy úgy, lásson valami nagyot maga elõtt, amiért érdemes pazarolnia a saját létfenntartására szánt energiákat, mert a nagyság a hatalom és az erõ jelképe - és akárhogy is vesszük, a hatalomnak nagy szüksége van alárendeltekre, hisz nélkülük mit sem ér, így meg is kell védje õket másoktól. Azaz a nagyság és a megvédett élet valahol nagyon régen összefonódott, olyan beidegzett, ösztönös dolog lett az emberi lélekben, amit az esztétika oldalára állított a világ összes építésze.
Lehet, hogy két malomban õrölünk, ám akkor is azt mondom, hogy a(z evolúciós) pszichológia nézõpontjából megközelíthetõ az esztétika, amirõl Te beszélsz, az viszont kimondottan a kultúrafüggõ ízlésvilág. Te magad mondod, hogy impulzív és kellemes egy modern alkotás látványa, ez azt jelenti, hogy keltenek Benned olyan érzeteket egy-egy ilyen mûnek a formái, színei, amelyek elindítanak egy gondolatsort, összehasonlításokat, érzéseket, szimbólumokat idéznek fel, mivel az ember olyan állat, amely képes elvont gondolatokra. Az, hogy ma Neked tetszhet egy Kandinszkij, nem jelenti azt, hogy pl. 500 éve nem pakoltak volna köréd pár öl fát s gyújtották volna meg a talpad alatt, amiért ilyen ördögi dolgot tartasz szépnek... Az, hogy ma rajonghatsz olyasmiért, aminek semmi köze a világ valóságos megnyilvánulásaihoz, pusztán annak köszönhetõ, hogy rengeteg felesleges energiánk marad a létfenntartást követõen, s már nem veszít vele a hatalom, amely feletted áll és Téged irányít az õ szolgálatában.
Eszemben sincs ízlésrõl vitázni, attól, hogy Neked nem jön be Constable, én még rácsodálkozhatok, hogy milyen klasszul láthatóak a Salisbury apátság látképén a felhõkön a csapadéksávok a távolodó Cb-nél :-) Ahogy Te is kellemesnek találhatsz egy színes vonalakból és szélvédõre csapódott bogárhulláknak látszó foltokból álló Kandinszkij-képet, ami számomra maximum egy narkotikus-paranoid rémálom megtestesülése lehet. :-) Ám a "lósz*r - egymillió légy nem tévedhet" elvén szerintem akkor is többen vannak, akik a valósághoz közel álló ábrázolást részesítik elõnyben, nem a feloldhatatlan kuszaságot, ami a "modern" alkotásokból süt.
Visszatérve az eredeti témára, ha pihenni vágyol, mit részesítesz elõnyben: egy erdõ, park közepén nyugalomban álló üdülõt, vagy egy Soho-ban egy mulató felett mûködõ szállást? Másik kérdésem: ki fog elõbb agyvérzést vagy infarktust kapni, az egész életében a természetben dolgozó pl. halász, vagy a nagyvárosban sürgölõdõ bróker? Nem gondoltál még arra, hogy az ilyen halálos kórságok azért vannak, hogy ezzel kiszelektálódjon az emberiség azon fele, amelyik nem a természetnek megfelelõ életmódot folytatja? Ahogy egyre fiatalabbak halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, egyre kevesebb lehetõségük van továbbadni azokat a géneket, illetve persze kulturális szokásokat, amelyek a nyüzsgõs, rohangászós életre buzdítanak.
Aztán szerintem lassan befejezem a fejtegetéseket, mert erõsen szétfeszegettem már a fórum témakereteit. :-)
Építészetben nem vagyok különösebben járatos, sõt, még a világot se jártam be, hogy élõben csodálhassak meg néhány jeles alkotást. Azok a dolgok, amelyekrõl Te beszélsz, a kultúránk hozadékai, nevelésbõl, mûveltségbõl fakadó élmények, rácsodálkozások. Persze, hogy érdekesebb egy kocka és hasáb épületek közé ékelt girbegurba, szelíd vonalakkal körülírható ház a környezeténél, de nem szabad elfeledni azt sem, hogy a kockákat és hasábokat pusztán a praktikum tette szabályos alakzatúvá. A hatalmat, erõt szimbolizáló építmények (pl. paloták, templomok) mindig kiváltságos helyzetûek voltak a köznép által elérhetõekhez képest, mindig ki kellett lógjanak a sorból - nem pusztán méretük, hanem formaviláguk által is, és már megengedhették maguknak az építtetõi, hogy a praktikumot félresöpörve valami extrém alakzatot használjanak fel. A civilizáción belül élõ emberek nagy része meg arra teremtetett, hogy szolgáljon így vagy úgy, lásson valami nagyot maga elõtt, amiért érdemes pazarolnia a saját létfenntartására szánt energiákat, mert a nagyság a hatalom és az erõ jelképe - és akárhogy is vesszük, a hatalomnak nagy szüksége van alárendeltekre, hisz nélkülük mit sem ér, így meg is kell védje õket másoktól. Azaz a nagyság és a megvédett élet valahol nagyon régen összefonódott, olyan beidegzett, ösztönös dolog lett az emberi lélekben, amit az esztétika oldalára állított a világ összes építésze.
Lehet, hogy két malomban õrölünk, ám akkor is azt mondom, hogy a(z evolúciós) pszichológia nézõpontjából megközelíthetõ az esztétika, amirõl Te beszélsz, az viszont kimondottan a kultúrafüggõ ízlésvilág. Te magad mondod, hogy impulzív és kellemes egy modern alkotás látványa, ez azt jelenti, hogy keltenek Benned olyan érzeteket egy-egy ilyen mûnek a formái, színei, amelyek elindítanak egy gondolatsort, összehasonlításokat, érzéseket, szimbólumokat idéznek fel, mivel az ember olyan állat, amely képes elvont gondolatokra. Az, hogy ma Neked tetszhet egy Kandinszkij, nem jelenti azt, hogy pl. 500 éve nem pakoltak volna köréd pár öl fát s gyújtották volna meg a talpad alatt, amiért ilyen ördögi dolgot tartasz szépnek... Az, hogy ma rajonghatsz olyasmiért, aminek semmi köze a világ valóságos megnyilvánulásaihoz, pusztán annak köszönhetõ, hogy rengeteg felesleges energiánk marad a létfenntartást követõen, s már nem veszít vele a hatalom, amely feletted áll és Téged irányít az õ szolgálatában.
Eszemben sincs ízlésrõl vitázni, attól, hogy Neked nem jön be Constable, én még rácsodálkozhatok, hogy milyen klasszul láthatóak a Salisbury apátság látképén a felhõkön a csapadéksávok a távolodó Cb-nél :-) Ahogy Te is kellemesnek találhatsz egy színes vonalakból és szélvédõre csapódott bogárhulláknak látszó foltokból álló Kandinszkij-képet, ami számomra maximum egy narkotikus-paranoid rémálom megtestesülése lehet. :-) Ám a "lósz*r - egymillió légy nem tévedhet" elvén szerintem akkor is többen vannak, akik a valósághoz közel álló ábrázolást részesítik elõnyben, nem a feloldhatatlan kuszaságot, ami a "modern" alkotásokból süt.
Visszatérve az eredeti témára, ha pihenni vágyol, mit részesítesz elõnyben: egy erdõ, park közepén nyugalomban álló üdülõt, vagy egy Soho-ban egy mulató felett mûködõ szállást? Másik kérdésem: ki fog elõbb agyvérzést vagy infarktust kapni, az egész életében a természetben dolgozó pl. halász, vagy a nagyvárosban sürgölõdõ bróker? Nem gondoltál még arra, hogy az ilyen halálos kórságok azért vannak, hogy ezzel kiszelektálódjon az emberiség azon fele, amelyik nem a természetnek megfelelõ életmódot folytatja? Ahogy egyre fiatalabbak halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, egyre kevesebb lehetõségük van továbbadni azokat a géneket, illetve persze kulturális szokásokat, amelyek a nyüzsgõs, rohangászós életre buzdítanak.
Aztán szerintem lassan befejezem a fejtegetéseket, mert erõsen szétfeszegettem már a fórum témakereteit. :-)