Nagyrabecsülésem a véleményed hosszas ismertetéséért; viszont amit én hangsúlyoztam, de te továbbra sem akarsz meghallani, az az, hogy NINCS DÖNTÉSI KÉNYSZER. Semmi nem kényszerít arra sem, hogy a lenti két mûalkotás között bármilyen objektívizálható preferencia-sorrendet állítsak fel, mint ahogy nem is lehet. Gaudi épülete elõtt állva pedig természetesen maga a mûalkotás szépsége indít meg, ami viszont nem másból következik, mint Gaudi zsenijébõl. Egyébként egész nyugodtan kellemesnek és impulzívnak találhatjuk különösebb elõképzettség nélkül is bármelyik modern mûalkotást. De még a modern mûvészeten belül sincsenek kötelezõ választási kényszerek, én pl. Kandinszkij képei elõtt hosszabban szeretek idõzni, Mirót nem kedvelem annyira, más meg máshogy van ezzel. Ugyanakkor pl. a régi Tate nagy angol tájkép idõszaki kiállításán anno halálra untam magam Constable számomra dögunalmas és sablonos tájképei elõtt, más meg megint csak máshogy van ezzel. Felesleges választási kényszert definiálni, és ugyanez igaz a természet kontra mûalkotások kérdésére is.