Maradjunk annyiban, hogy a természet szeretete közös bennünk. nevet Az ember által létrehozott mûalkotásokat meg felesleges összemérni a természettel, pláne szekunder silánysággá degradálni. Ezek nem összemérhetõ kategóriák. Mindkettõre elengedhetetlenül szükség van, bármelyik hiánya diszharmóniát okoz.

Ezt írod: " Amikor egy nagy épületet csodálunk, nem az az egykori búvóhely rémlik fel közös tudatalattink homályából, amiben egykoron elrejtõzhettünk az idegenek vagy a ragadozók elõl?" --- hát , bennem semmi ilyesmi nem rémlik fel a nagy épület csodálata közben; eléggé erõszakolt ennek már a felvetése is. Akár Gaudi esetében, aki az organikus építészet mestereként pontosan a természet alakzataival és formáival operál, nos még ott sem a primér inspiráló forrás a meghatározó, ha az épület elõtt állok. A mûalkotás sokkal inkább önálló jogán hirdeti a fantasztikus emberi alkotókészséget. Ugyanez a helyzet egy festmény vagy bármilyen más mûalkotás esetében.