Ha az ember nyitott szemmel, füllel és szívvel éli az életét és mellette sokat gondolkodik a világ dolgairól, gyakran fejezi ki véleményét egészen leegyszerûsített formában, kiérlelt "utóítéletként", ami azonban rövid és összegezõ mivolta miatt az ezt a tapasztalati-gondolati útat be nem járt hallgatóban könnyen keltheti az átgondolatlan elõítélet benyomását. A magyar tájszólások megítélésének és a Budapest-vidék oppozíciónak a problematikája nagyon hosszú és mély nyelvészeti és társadalomlélektani fejtegetést követelne és érdemelne, olyat, ami jellegénél, valamint terjedelménél fogva szétfeszítené a bioszféra fórum kereteit. Egy errõl szóló felszínes vita azzal a kockázattal járna, hogy a vitázók nagyon eltérõ tapasztalati bázisa miatt azonos szavakon nem azonos fogalmakat értenének és ezáltal kölcsönösen rosszul ítélõnek tartanák egymást, miközben a maguk nemében akár zsenik is lehetnek.