Érdekes, talán a hegyvidéki élet ridegebbé tesz? Bár a Hargita mellett élõ ismerõseim ennek ellentmondanak. :-)
Igazából a Te esetedben az a kérdés, hogy az ott élõknek szükségük volt-e a túléléshez arra, hogy tudják, melyik hegyet hogy hívják? Nem biztos, és a kemény élet talán kiszûri a lényegtelen információkat. Elég volt, ha az erdész tudta, a helybéli meg megelégedett a saját közvetlen környezetének ismeretével, ahonnan jóformán ki sem szabadult, mert nem volt rá ideje a túlélés felé lépkedve.
Aztán meg az is lehet, hogy nem volt jó a falu tanítója anno, és nem ismertette meg a gyerkõcökkel, hogy hol is élnek kissé tágabb értelemben. Még mondjuk érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy az Általad említett falvak lakói mennyire házasodtak távolabbi faluból, mennyire a sajátjukból, vagy szomszédosból. Én úgy vélem, még találhatnánk összefüggéseket is (na persze inkább korábbi adatokat vizsgálva).
Arról nem is beszélve, hogy esetleg a fizikai látóhatár igen szûkre szabott lehet egy hegykoszorú közepén élõ embernek, ami már korlátot állíthat az érdeklõdésüknek is, ha nem azért járnak fel a hegytetõre, hogy kíváncsian kinézzenek a távolabbi világra, hanem mondjuk csak gombát szedni. Nem lehet mindenki Ábel, nem akarhatja magáénak az egész világot. (Gondold el, ha így volna, Ábel meg sem íródott volna, annyira hétköznapi lett volna a sztori.)
Népesség témára egy pillanatra visszalépve: pl. Kemence község (ha már Börzsöny) kb 1100 lakosából mennyit hívnak úgy, hogy Kalácska? Telefonja 24-nek van, és most 2007-et írunk, kíváncsi lennék a község anyakönyvére mondjuk 1910-bõl. :-)
Ettõl persze még igazad van, és valóban árnyaltabban kell nézni a képet. Ám én egy kissé naív idealista vagyok. :-)