Ez kérlekszépem a Szlovák Meteorológiai szolgálat radaranimációja. Nem szabad összetévesztened a felhõképpel mert többen összetévesztik. Egyébiránt Magyarországon is találsz ilyet. Link

Egy kicsit segítek neked radar értelmezésében mert nagyon tanácstalan vagy:
A 80-s évek elejétõl a rövid távú elõrejelzésekben is a mûhod szerepe jelentõsen megnõtt. Részletesen foglalkozott ezzel a problémakörrel Tanzer-Saikó a 80-as évek közepén, javaslom a mûveit (privátban küldöm ha érdekel). Elsõsorban a felhõzeti mezõ karakterisztikálya alapján igyekeztek összefüggést találni a mûholdképbõl kivehetõ felhõzeti paraméterek és a felhõzet csapadékaktivitása szempontjából fontos fizikai tényezõi között. Ennek a becslésnek az alapja, hogy a koaguláció mértékét a felhõ vízgõztartalma és a függõleges feláramlás sebessége határozza meg. Jelentõs csapadékhullás tehát ott következik be, ahol nagy magasságokba felnyúló, vagyis alacsony hõmérsékletû tartományba érõ, nagy vízgõztartalmú vastag felhõzet alakul ki. Az infravörös felvételeken a fényesség a felhõ-tetõ hõmérsékletérõl, annak magasságáról ad információt. Kiegészítõ információkat is felhasználtak a mûholdképek mellett, amely a becslést pontosította (pl: szinoptikus helyzet, felhõzet szervezõdési formája, felhõtipus, földi észlelés, radar..stb). A vizsgá-latnál többféle sugárzási tartomány felvételeit alkalmazták. Az egyparaméteres közelí-tésnél az infravörös, a bispektrális analízisnél a látható és infravörös, a multispektrális közelítésnél az infravörös és vízgõz elnyelési sávban készült felvételeket hasznáta föl. A módszert a legtöbb kutató a trópusi területekre dolgozta ki, ahol gyakori erõs konvektív feláramlás tapasztalható. A kísérletek, alapvetõ jellemzõje tehát, hogy a felhõtetõ fé-nyességi értékeibõl becsüli meg a csapadékot.
A másik jelentõsebb kutatási terület a radarral történõ csapadékbecslés esetén Bodolainé Jakus Emma (õt is javaslom). Ennek a becslésnek az alapja, hogy a radar álltal kisugárzott és az esõ-cseppekrõl a radarra visszavert elektromágneses hullámok intenzitása a visszaverõ felü-letek méretétõl is függ. A visszavert energia a radar technikai paraméterétõl és az esõ-cseppek méretétõl függ.

Az esõcseppek átmérõje, esési végsebessége, és a talajon mérhetõ csapadékintenzitás közötti összefüggést már a radar megjelenése elõtti idõkben is vizsgálták. A csapadékin-tenzitással együtt megadták a cseppméretek empirikus eloszlásfüggvényét. Sajnos a kezdeti idõszakban rövid távra is igen pontatlan volt a radaros csapadékbecslés hibája. Általában 2-s faktorral (néha elérheti az 5-ös faktort is) különbözött a mért és becsült mennyiség. Ez azt jelent, hogy ha pl a mért intenzitás 10mm/óra, akkor a becsült érték 5-20 mm/óra lehet. Ezek a hibák nem a radarmérés hibájából eredtek, hanem a meteoro-lógiai közelítés pontatlanságából. A kisérleti ponton (Anglia) ugyanis a fennt emlitett összefüggés a mennyiség alábecslését okozta. A másik jelentõs hibaforrás nem volt szisztematikus. Erõteljes szelek jelenlétében az egész csapadékintenzitásmezõ elsodró-dott a mérés helyétõl. A csapadék területi szétszóródása igy a mérttõl lényegesen na-gyobb volt /természetesen ezeket az okokat a teljesség igénye nélkül, csak a két legfon-tosabbat említettem/. A radaros mérést földfelszíni független méréssel kalibrálták. Igy egy 3 órás csapadékmennyiség becsléséhez 1 kalibráló pont felhasználásával 25 %-nál kisebb hibákat észleltek. A módszer hátránya, hogy csak az adott területre lesz pontos a becslés. További némi hibacsökkenést értek el, amikor a talajközeli pontmérések és a radaros mérések független összehasonlításául az interpolációt alkalmazták. A kisebb csapadékmennyiségek esetében fordultak elõ. A Magyarországi mérésekbõl az derült ki, hogy 1 mm-nél kisebb intenzitású csapadék esetében a radar 120-150 km-ig tulbecslést adott, nagyobb csapadékoknál pedig alulbecslést.