Cauchy:

Azért a határozatlanásgi reláció csak a kvantumfizikában okoz(hat) komoly eltéréseket, hiszen kellõen (végtelenül) pontos mérõmûszerrel a legkisebb eltérés értéke a Planck-állandó/ 4PI, azaz 10 a -35.diken JS. Tovább ez igazán csak a hullám-részecske tulajdonság keveredésének mérettartományban és ez alatt éri el a nem elhanyagolható mértéket általában.
Emellett a reláció "csak" azt mondja ki, hogy a részecske két paraméterét (pl hely és impulzus) egyszerre nem lehet tetszõlegesen pontosan megmérni.

Viszont minde csak atomi léptékben számit, egy légkör mérték rendszernél már nem igazán, arról nem is beszélve, hogy minden részecske köré lehet 99%-os biztonságú hálót rajzolni kellõ számítási kapacitás árán.

És végül: nagyon sokára fogunk oda eljutni, hogy a határozatlanság lesz az egyetlen visszatartó erõ.

A legfõbb hibaforrás az, hogy
1. nincs olyan eszköz, ami VALÓBAN meg tudja mérni akárcsak minden köbméter állapotát, már csak a lefedett terület térfogata miatt sem (200 km-es kör 10 km magasságig 125 600 köbkilométer, azaz 1.256* 10^8 köbméter. Ez adatokban számolva ( 8 byte egy adat, mondjuk 12 paramétert mér, azaz 100 byte/köbméter) 10^10 byte/köbméter, az kb 2^30 byte, ami 1 GByte/ mérés. Köbcentinként mérve 1000 TByte lenne (1 köbm = 10^6 köbcm). Beláthatod hogy a mûholdak ennyi adatot nagyon sokár fognak tudni mondjuk óránként leküldeni a földre.

Tehát még jó ideig a kiindulási adatok hiányossága lesz a modellek legfõbb hibája.