Cauchy hû maradt önmagához. Szerencsére, hiszen ritka erény manapság.nevet

Komolyra fordítva a szót, Usrin felvetése a "hóhatár" változásaival kapcsolatosan valóban nagyon érdekes indikátora lehetne, az alább tárgyalt folyamatoknak. Amennyiben lenne hosszabb távú kiértékelhetõ adatbázis lokális szinten (hegységenként) erre vonatkozóan. Fontos adatokhoz és következtetésekhez lehetne jutni, a tendenciákat illetõen, akár kis hazánk középhegységeit, 15-20 éves idõintervallumban vizsgálva és az egyes idõjárási szituációkat hozzárendelve (pl. az ominózus mediciklonok).
Csak egy 10-15 éves tapasztalásra támaszkodó, de nem egzaktan tudományos alaposságú személyes megfigyelés.
A Börzsöny hegységben - az utóbbi néhány (5-6) évben - jelentõsen megemelkedett a "hóhatár" tszf. magassága. A tárgyalt téli idõjárási szituációkban a korábban átlagosan 300-350 m tszf. magasságban kezdõdõ tartós hótakaró, ma már csak általában 400-450 méter környékén kezdõdik, természetesen kitettségtõl függõen. Alatta általában a kevert csapadékból vagy nagyobb intenzitásból megmaradó foltos és vékony hómezõk maradnak meg ideig-óráig. Ezzel ellentétben a 500 méteres szint felett szinte ugrásszerûen nõhet a hóvastagság. 550 méter felett, a hegylábi területek max. 1-5 cm-es lepleivel ellentétben gyorsan fél méteres hóban gázolhat az ember. Emellett ami korábban ritka jelenség volt, (a híres börzsönyi hótartosság) gyakoriak a magasabb régiókban is (700 m felett) a gyors és drasztikus melegbetörések és az ezzel járó hirtelen olvadások. A gyakoribbá váló erdei jégkárok ( pl.bükkösök gallytörései) és pusztítások is ezeknek a folyamatoknak a jelzõi a térségben.