Nem tudom, hogy ki lett-e itt mondva már, hogy a hosszútávú elõrejelzések igazi problémája. sokan azt hiszik, hogy hosszabb távon az elõrejelzés nagy hibáját az adatok kezdeti hibája valamint a számítépes programok pontatlansága, a teljesítmény korlátossága miatt van. Sajnos ha így lenne, akkor elõbb-utóbb a tudomány és a technika fejlõdésével ezek a hibák kiküszöbölhetõk lennének. Az igazság viszont az, hogy a pontatlan ság egy részéért felelõsek a fentebb felsorolt fiogyatékosságok. A fõ probléma az, hogy a légkör nemcsak, hogy összetett folyamat, hanem atomi szinten kaotikus rendszer, azaz részecske szinten nem tudjuk feltérképezni 100%-ig a részecskék mozgásállapotát (A korlát itt egy természeti alaptörvény, a Heisenberg-féle határozatlansági elv), így bármiylen pontos adatok, bármekkora számítógépkapacitás ellenére is lesznek elõre megjósolhatatlan folyamatok.
Példaként azt lehetne felhozni, még Einstein és a a kvantummechanika felfedezése elõttrõl, amikor a "makromechanikus" világszemlélet uralkodott, azaz mivelé a részecskék kis tömegpontoknak tekinthetõk, meghatározhatók a sebességük, mozgásirányuk, ezért egy adott pillanatban ismerve minden részecske eme állapotát a világegyetem bármely idõpillatata levezethetõ elõre és visszafelé is, és a pontosságnak csak a kezdeti adatok pontossága szab határt. E szép és kényelmes elmélet hívõinek egyenesen katasztrófa a határozatlansági-elv. Valahol olvastam, hogy a határozatlansági-elv akár az "isteni beavatkozásnak" is tekinthetõ a világegyetem folyamataiba, hiszen egy részecske ugyanolyan állapotából két teljesen más sajátállapot is létrejöhet. Annyit tudunk csak mondani róla, hogy az esetek hány %-ban következik be az egyik illetve a másik állapot. Az elõrejelzések így sohasem tudnak a folyamatok alapbizonytalanságánál jobbak lenni, bármennyi adat, bármiylen számítógép és bármennyi idõ is áll majd a rendelkezésre.
Arra, hogy mekkora az az idõ, amire elõre lehet majd jelezni a tökéletes adatokból és tökéletes számítógépekkel, ha jól emlékszem 2 hónap (azaz 2 hónap után az elõrejelzés beválási valószínûsége 50%-ra esik, ami azt jelenti, hogy nincs hozzáadott információtartalma).
Tehát aki itt hosszútávról beszél, az felejtse el azt a nézetet, hogy a hibák az adatokból meg a modellek hibáiból adódnak, és majd egyszer eljön a kánaán.

Más kérdés, hogy maga a matematika hová fog fejlõdni, nem találunk egyes esetekben kiskapukat a határozatlansági-elven, más fizikai törvényeken, de ez most még csak fikció. A tudomány mai állása szerint maga a természet akadályozza meg a pontos elõrejelzést, aki ezt nem ismeri el, annak a véleménye csak szubjektív, a tudományosságtól távolálló spekuláció.