Mi tavaly május végén láttunk iszonyat édes kisrókákat. Barátnõm esküvõjérõl jöttünk haza hajnal elõtt, a lagzi egy kastélyban volt egy erdõ közepén. Szóval szép lassan jöttünk (hoztak kocsival), és az út mellett több rókacsalád is mászkált, falatnyi méretû kisrókákkal, összesen legalább 20 rókagyerekkel találkoztunk :-)
Itt mellettünk a Látóhegyen is van róka, vannak õzek (imádják legelni a vetéseket...), hatalmas fülû mezei nyulak, rengeteg fácán, mindenféle kicsiny madár, ölyvek, két éve már vércsék is, elég sok tövisszúró gébics (jó sok tüskés bozót van fenn), õket különösen szeretem, fõleg, ha már kirepülnek a fiókák s a papa ül fenn a legmagasabb ágon, les minden mozgó dolgot, benn a bozót közt meg a mama röpteti a gyerekeket :-).
Erdõ az nincs sajnos (talaj se nagyon), csak telepített fenyves (gombázni az se rossz), viszont a rovarvilága is csodás, és én õket nagyon szeretem! Fõleg, amikor sok kis színes hernyó mászkál mindenfelé, meg csíkos, kockás, pöttyös bogarak, meg azt imádom, amikor kora hajnalban megyek fel és még dermedtek a lepkék s csak csimpaszkodnak a növényeken, s ha a tenyerembe veszem õket, akkor elkezdenek mocorogni, aztán elröpülnek. S akkor még nem beszéltem a hihetetlen csodás rejtõszínekben létezõ pókokról (nem tudom, a pókok látnak-e színeket, valamennyit kell, ha hasonlítani akarnak a virágra, amelyben elbújnak).