Egy kellöen jó felbontású domborzati térképen tényleg tökéletes sugaras mintázatot mutatnak a Dunántúl dombhátai, söt nyomokban a Dunától keletre is átnyúlik ez az alakzat. A "középpont" a Dévényi-kapunál van, meghosszabbítva pontosan ide futnak össze Zala É-D irányú, Somogy ÉÉNy-DDK irányú, és Fejér, Tolna, valamint a Gödöllöi-dombság ÉNy-DK irányú völgyei-dombhátai. A jelenség eredete a mai napig vitatott, de a legvalószínübb (és a józan ész is ezt diktálja), hogy a völgyeket a szél alakította - hiszen az északnyugatias áramlással érkezö levegö a Dévényi-kapun át árasztja el a medencét, pontosan ilyen mintázatú szélirányokkal. A vízfolyások valószínüleg utólag kezdték a szélvájta utakat követni, a völgyek megformálásában nem az övék lehetett a föszerep.

A szerkezeti kiemelkedéseknek-süllyedések szerepe ott lehet fontos, ahol a sugaras minta mellett más irányú völgyek is megjelennek - pl. Somogyban sok vízfolyás jelentös szakaszokon kelet-nyugati irányú. Zalában viszont hiába vannak ott a mélyben (és formálódnak valószínüleg a mai napig) a köolajat csapdázó 1-2 km magasságú, kelet-nyugati irányban elnyúló(!) redök, a felszíni domborzaton ennek a hatása igencsak másodlagos.