Hát gyerekek!!!
Szóval Miskolctapolcáról hazafelé jövet 18:30-kor, pont amikor a radar szerint a legaktívabb volt, sikerült belehajtani a zivatarba. Már elõtte is félelmetes volt, ahogy a nap megvilágította a sötétkék, már-már fekete színû felhõt, ami egyre csak fejlõdött és terebélyesedett. Aztán amikor beértünk Szerencsre, hirtelen leszakadt az ég! Fokozatosan eltûntek a hegyek majd a város is. Teljes szürkeség és félhomály borult a tájra, mintha hirtelen beesteledett volna. Viharos kifutószéllel jött, hatalmas felhõszakadás, az úton gallyakat és leveleket vitt keresztül a szél, körös-körül lecsapó villámok, amiknek csak a fénye látszott az esõ miatt, maga a villám nem. A látótávolság kb. 20-30 m-re csökkent, utána csak nagy szürkeség, a szembe jövõ autókat csak ilyen távolságnál lehetett észrevenni, pedig világítással jöttek. Szerencsére jég nem volt benne. Kb. 20 perc volt mire átvergõdtük magunkat a rendszeren, de sokkal több idõnek tûnt! Sok vihart átéltem már, de azért most kicsit én is megijedtem, az autó többi utasáról nem is beszélve! nevet Aztán Tokajnál már magunk mögött hagytuk a vihart, bár igyekezett utánunk. Sikerült is bevontatnunk Nyíregyházára, de szerencsére ide már sokkal szelídebb formában ért el.