Floo: Értetlenkedtél, hogy nem találsz vargányát ott, ahol korábban rengeteg volt. Olyanról, hogy termõhelykimerülés, lappangás, hallottál-e? Rövid idõszakot (általában néhány év) nézve az "eltûnés" nem szedés-nem szedés, még kevésbé az éghajlatváltozás kérdése. Nem akarok bántani senkit , de a gombászók nem feltétlenül figyelik meg a termõhelyet évente, nem végeznek cönológiai felvételeket, nem vesznek talajmintát, csupán a „van gomba, nincs gomba” megállapítást vonják le a gyûjtõútról megjõve. A piacon pedig mennek a „bezzeg..”, meg a „pedig régen..” kezdetû sóhajok.
Néhány biológiai-ökológiai tényezõ, ami okozhatja az általad tapasztaltakat. (Az általatok helyesen már felhozott mikroklimatikus viszonyok mellett.)
A tömeges elõfordulású gombák, növények (szub-) populációi önmaguktól is képesek összeomlásra. A gradáció eseménysora azt hiszem, a rovarvilágban mindenki számára ismert. A növények és gombák (és algák, zuzmók stb.) egyedszámának hirtelen, drasztikus változása (beleértve a látszólagos „eltûnést” is) egyrészt az önmaguk által termelt szerves anyagok talajbeli koncentrációjától is függhet: elérve egy kritikus szintet, egyszerre gátlódik a spórák/magok csírázása. Apró, de összetett, emberi szemnek láthatatlan folyamatok sorozata is zajlik a rögzült élõlény körüli térben. Ez is elérkezhet (a szálak összefuthatnak) egy csírázást gátló állapothoz. Ebben persze minden faj külön-külön egyéniség, speciális igényekkel, toleranciával. Utóbbi folyamat önmagától is létrejöhet, de jórészt apróbb környezeti változások döntik el az elsõ dominót, a többi a faj ellenállóképességétõl, a populáció egyedeinek sûrûségétõl függ: vagy túléli, vagy összeomlik.
Ismert a lappangás esete több növény- és gombacsoportban: ilyenkor tápanyagfelhalmozás zajlik, és kiszámíthatatlan a következõ termõ év ideje. (de szép példák vannak rá!) Az, hogy – a látszólag – változatlan külsõ körülmények ellenére ingadozik így az egyedszám, többnyire ezek miatt van.
(Az esetek nagy részében azonban ezt egy véletlenszerû vagy szándékos környezeti változás idézi elõ. Mezoléptékkel pl. egy nagyobb vadtúrás, tarvágás, talajvíz-csökkenés stb.) A legnagyobb szerep természetesen itt is az emberé. 1-2 (-5) éves drasztikus populáció-méretbeli ingadozások úgymond természetesnek mondhatók. Akár az idõjárásban a hideg-meleg, csapadékos-száraz évek-évtizedek.
Földtörténeti mércével persze a „nagy” kihalások szoros összefüggésben vannak az éghajlat változásával. De itt nem errõl volt szó.