Naná, hogy nem azonos a fényképezõs világbarohanásom egy naponta focit bámuló (és semmi egyebet nem csináló) emberke szabadidõs tevékenységével, már csak azért sem, mert én nem fejezem be a fényképezéssel, hanem igyekszem az elkapott állatkákat, növénykéket beazonosítani is, megismerni õket jobban, (fellendíteni a könyvpiacot ezáltal) jobban megismerve õket jobban és okosabban vigyázni rájuk, másoknak is megmutatni, amit ismerek és õket is rávenni arra, hogy vigyázzanak minél jobban, stb.
Magyarul vannak önmagukba záródó tevékenységek, meg vannak kinyílóak, én nagyon bízom benne, hogy az utóbbinak volnék a mûvelõje. Ettõl még persze pótcselekvés a fényképezés is, vagy bármi más, mert nem ezzel (illetve nem olyasmivel, ami örömet ad) keresem a kenyeremet.
Idõnként szükség van önmagukba záródó feszültséglevezetésekre is, amelyek gyors megoldást adnak egy adott helyzet feldolgozására, de nagyon nagyon sok múlik azon is, hogy mennyire van tudatában az ember a tevékenységének, illetve mennyire képes akaratlagosan irányítani saját magát is, kikerülve a felesleges problémákat. Sokszor van velem úgy, hogy halálosan idegesen jövök haza melóból, és semmire sincs kedvem, legszívesebben mondjuk nekiállnék a számgépen játszani és kinyírni a fél világot. Ám akkor is elõbb megcsinálom a vacsorát az uramnak, elpakolászok, miegymás, és mire végzek, nem sok marad az agresszivitásomból, mondjuk annyi, hogy még el is mosogassak. :-)