Háát, bérbõl és fizetésbõl elég bonyolult lenne még egy gépet... :-( Mi csak vidéki rabszolgák vagyunk... Már annak is nagyon nagyon örülnék, ha a fizunk megközelítené a KSH által kihozott országos átlagot (167000 - nem tudom, életkort, lábméretet meg ilyeneket is beleszámoltak-e, de én nem ismerek olyat, aki ennyit keresne.)
Á, teljesen más emberek vagyunk az urammal, õ az embereket meg a társaságot tekinti szórakozásnak, én meg ki nem állhatom, ha valaki folyamatosan nyüzsög meg dumál mellettem, és halálosan kimerülök az emberektõl. Azért nagyon kiválóan megvagyunk, meg vannak is közös programjaink, csak én nem járok át vele a haverokhoz, õ meg nem túl szívesen jön velem mászkálni. Bár ha elindul, utólag mindig nagyon örül, hogy jött, mert azért élvezi. De még 10 év után se hiszi el nekem, hogy iránytû van az agyamban és akárhol vagyok, tudom, merre kell menni (mintha neki lenne nõi agya, nekem meg férfi agyam, õ még a térképet is forgatja, de akkor se igazodik el rajta...:-).
Másik bajom általában az, hogy a beosztásom szerint ha szabadnapos vagyok, vagy nem kell jönnöm hétvégén, vagy szakad az esõ, vagy ha nem, akkor valamelyik szülõ kitalál nekünk valami segíteni valót, amit meg muszáj.