Nem nagyon értem, miért csodálkoznak egyesek a mostani cirkulációs felálláson.
Rendkívül tipikus elrendezõdésrõl van ugyanis szó. Délen, délkeleten stabil, nagyjából zonális tengelyû magasnyomás, az Észak-Atlantikumban fejlett, több középpontú ciklonrendszer. (Hogy ennek centrumai között van-e rendkívül mély, viharciklonnak nevezhetõ, vagy pedig nincs, az az alapszituáció sorsa szempontjából tökmindegy)
Nálunk inkább anticiklon dominanciájú idõjárás, kevés csapadék, a magasban enyhe délnyugati áramlás. A talajon is többé-kevésbé enyhe idõ (ködös epizódokban kevésbé enyhe), délkeleti, déli uralkodó széliránnyal. Lecseppenés, teknõképzõdés csak ritkán, akkor is csak igen rövid ideig, a mediciklon tevékenység csaknem hiányzik. Az esetleges teknõképzõdés után nagyon gyorsan újra ránk kenõdõ AC, északnyugati-északi áramlások tiszavirág életûek, hidegöblítés még inkább.
Mindez hosszú hetekig tarthat, gyakorlatilag változatlanul.
Érdekes, hogy ilyenkor az anticiklonnal fedett Közép és Dél-Európa nemritkán hidegebb, mint az óceáni légtömegek "autósztrádájául" szolgáló Észak, Északnyugat-Európa.