Hogy (legalábbis meglátásom szerint) teljes legyen a kép, a következõ kiegészítéseket kell tennem:
A hidegtömeg kialakulásának alapvetõ feltétele a levegõ igen alacsony harmatpontja, azaz rendkívül száraz volta. A szibériai és a kanadai "zsákba" északról, északkeletrõl beáramló poláris légtömegek már eleve nagyon szárazak. Ez a sarki levegõ a hideg szárazföld fölött nem tud nedvességet magába venni, és -mint ahogy láttuk- advekció révén sem érkezik a területre nedvesebb légtömeg. A "jégveremben" folytatódõ lehûlés miatt a stagnáló hideg légtömeg maradék nedvességtartalma is kicsapódik, azaz kumulatíve tovább szárad a levegõ.
Van még egy "ördögi kör", ami a végletekig fokozza a "jégverem" lehûlését: az összehúzódó, nagy sûrûségûvé váló hidegtömeg anticiklont generál, ami fenntartja a kisugárzás alapvetõ feltételét: a felhõtlenséget. A felhõtlenség fokozza a hideget, és így tovább.
Mivel a nyugatiszél-övben az enyhe, páradús óceáni levegõ elõször a kontinensek nyugati részét éri el, s kelet felé haladva ezek hõmérséklete és páratartalma is csökken, nem meglepõ, hogy a nagy északi kontinenesek "hidegpólusa" azok keleti részén található: Eurázsiában Kelet-Szibéria, Észak-Amerikában a Hudson-öböl környéke.
Még csak annyit, hogy érzek némi fogalomzavart a kérdésben: össze van keverve a hidegpólus és a hidegmag fogalma. Az elõbbi azt a területet jelöli, ahol sok év átlagában a legnagyobb a téli hideg: most errõl beszélünk.
Utóbbi olyan körülírt arktikus-szubarktikus (sõt néha mérsékelt övi) terület, mely környezeténél feltûnõen hidegebb. Hidegmagok a hidegpóluson kívül is kialakulhatnak (pl. a Svalbard-Novaja Zemlja tájon, mint tavaly március elején), "ad hoc" jelenségek, vándorolnak, képzõdnek, megszûnnek.