Az a baj eddig a telünkkel, hogy az észak-amerikai hidegtömeg nagyon túlnõtte a sokáig fejletlennek megmaradt észak-eurázsiait. Ezért aztán az elõbbi által felkorbácsolt észak-atlanti ciklontevékenységbõl kontinensünkre származó töméntelen alacsony nyomású, enyhe, óceáni levegõnek eddig nem volt "ellensúlya" keleten, az gyakorlatilag ellenállás nélkül mélyen behatolhatott még Kelet-Európába is. laza
Ha erõsebb és expanziv hajlamú lett volna az északkeleti hidegtömeg, akkor az óceáni légtömegek már csak közvetve, kerülõúton tudtak volna hozzánk férkõzni. Például, az észak-európai blokkoló AC-t délrõl kerülgetve, mediciklonok formájában, mint tavaly télen ("csúszópályás" medi)
Most úgy tûnik, erõsödik az északkeleti hidegdepó, belátható idõn belül meglesz a keleti "ellensúly". Ez a folyamat teljesen megfordíthatja idõjárásunk eddigi jellegét: a jobbára magas nyomású, száraz, enyhe idõt ciklonális, ütközõzónás, csapadékosabb és lényegesen hidegebb idõ válthatja fel a tél második félidejében. hideg havazas
Természetesen ez most még csak lehetõségként merül fel, de nyomatékosan számba veendõ lehetõség.
Mindez úgy is megvalósulhatna, hogy Észak-Amerikában változatlan maradna a hidegmag. De úgy látszik, két, ennyire hatalmas hidegdepót nem képes kiállítani a sarkvidék. (legfeljebb hemiszférikusan szélsõségésen hideg teleken)
Ezért valószínû, hogy az eurázsiai hidegfelhalmozódással párhuzamosan a kanadai hidegdepó némileg gyengülni fog.

Atis 74: hát igen, olyan is van, hogy nem akar lejönni a hideg. De most -szerintem- több jel (szinoptikai ciklus, a szendvicstél tipikusnak mondható forgatókönyve) arra mutat, hogy igenis kapunk komoly hidegelárasztást január második felében és februárban.