Friss, bõ esõ és jóízû szunya után
az erdõ élénkül, erõt vesz magán,
egy óra és zümmög már a széle,
a tavasz illata, az õ napsütése.

Itt fent fehéren tépett, kis pamacsok,
a távoli sorok idõsebbek, nagyok.
A Nap tûzi õket, izgatja a levegõt,
messzi ûzi a telet, a késlekedõt.

Szorgos szipókások élnek a lég hevével,
Hadosztályuk egy egész törzset bérel,
Jönnek-mennek, néha eltömõdnek,
Idénre sokgyermekes jövõt szõnek.