Ez annyira nem vicces. Elõször is évszázadokon át a csillagászok nem néztek az égre szinte soha (na jó, csak rettentõ ritkán), tehát egyszerûen saját megfigyelések nélkül, pusztán a korábbi (esetenként többszáz éves) megfigyelésekre alapozva dolgoztak. Más részrõl pedig ott állt egy egyházi irányítású civilizáció köztük és a valóság között, s még ha néztek volna és következtettek volna a látottakból, akkor sem fogadta volna el senki a felfedezéseiket, ha azok ellentmondóak lettek volna az egyház elképzeléseivel, dogmáival. Egy ilyen korban igenis hatalmas bátorság és még hatalmasabb szenzáció volt a világkép gyökeres megváltozása. Olyannak képzeld el a helyzetet, mintha ma valamely (igen bátor) szervezet még a fosszilis energiahordozók elfogyása elõtt bejelentené, hogy ezentúl gyakorlatban rendelkezésre áll az olcsó fúziós energia és mindenki dobja el a gázkazánját meg a benzines gépkocsiját, mert itt és itt és itt kész, mûködõ erõmûvek szolgálják az emberiséget és a bolygót. Az egész világ felfordulna, holott csak a gazdaság mûködésében jelentene némi átrendezõdést a dolog...
Persze egy kimûvelt modern emberfõnek az, hogy a Vénusz a Nap körül kering, jó esetben nem újdonság, de rettentõ sok dolog van ám még, amelyekben ma is hisznek sokmillióan, milliárdan, holott számtalan alkalommal bizonyította a tudomány az illetõ dolgok lehetetlenségét...